Egy éve elhunyt színész barátjára emlékezik Lagzi Lajcsi

Máig felfoghatatlan, ami történt, egy évvel ezelőtt hunyt el tragikus hirtelenséggel Gesztesi Károly (†56). A színész Szegedre indult volna egy előadásra, ám még Budapesten, a Ferdinánd hídnál rosszul lett. Infarktust kapott és ugyan autójával még félre tudott állni, a segítség is gyorsan érkezett, az életét már nem tudták megmenteni.

Régi jó cimborája és egykori iskolatársa, Galambos Lajos (59) a mai napig hallja Gesztesi Károly hangját, és egy év elteltével sem tudja feldolgozni, hogy egyik legjobb barátja nincs többé.

– Kamaszkorom óta, még a zenei gimnáziumból ismertem Karcsit, 45 évig voltunk jó barátok – kezdte a Blikknek az egyéves évforduló kapcsán érezhető szomorúsággal a hangjában Lajcsi. – Hatalmas szíve volt, emlékszem, mindig nagyon finom uzsonnákat hozott az iskolába, míg én párizsis szendvicset, addig ő téliszalámisat. Látta, hogy sóvárgunk és mindig kitette az asztalra az övét, hogy bárki ehessen belőle. Azt sem felejtem el soha, amikor Békéscsabán zsűriztünk egy kolbászfesztiválon és a bejáratnál láttunk egy hajléktalant, akit nem engedtek be, mert nem volt pénze jegyre. Karcsi odament hozzá és megkérdezte, mit szeretne: bemenni vagy inni egy italt? Mire a hajléktalan azt mondta, mindkettőt. Karcsi pedig kifizette a belépőt, majd meghívta egy italra, és mondta neki, a következő kör is rendezve van – emlékezett vissza Lajcsi.

A mulatószenész először el sem akarta hinni, hogy barátja nincs többé. – A fiam szaladt be a szobába, hogy meghalt Gesztesi... Mondtam neki, hogy én ezt nem hiszem el, és írtam is Karcsinak egy SMS-t, hogy hülyeségeket beszélnek rólad, hívj vissza! Fél óra múlva azonban már mindenhol láttam a szörnyű hírt, és tudtam, hogy sajnos igaz – sóhajtott Galambos Lajos.

Lajcsi 2019 karácsonyán beszélt utoljára Gesztesivel, akivel abban maradtak, hogy január első hetében szaunába és fürdőbe mennek.

– Sajnos erre már nem került sor. Nem sokkal előtte még azon viccelődött, hogy mivel a házából rálátott a temetőre és az idősek otthonára, majd öregkorában az otthonból csak be kell tolni őt oda. Ő sem hitte, hogy ez hamarabb bekövetkezik, mint gondolta volna – csóválta a fejét Lajcsi, aki sokszor gondol Gesztesire.

– Amikor arra járok, mindig meglátogatom a sírját, de még mindig nehezen hiszem el, hogy Karcsi nincs többé. Hiszen hallom a fülemben a hangját, ahogy betoppan és azt mondja: Na mi van, haver? – emlékezett vissza jó barátjára a zenész.

További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.